Hétezer-tizenöt Magyarországon leélt nap után fogtam egy harminckét kilós bőröndöt meg egy hátizsákot, és Londonba repültem, hogy a világ egyik legjobb egyetemén tanulhassak. 7015 röpke nap. Nem lehet igaz. Ez csak másfél mondat, de azt is húsz alkalommal fogalmazom újra. Bob Dylan Hurricane-je mellett próbálok koncentrálni, de teljesen reménytelen. Minden hegedűszóló egy újabb csapás, nehogy…
Valamikor 14-15 éves koromban belecsöppentem egy ellenzékiségbe. Persze nem azért, mert olyan intenzíven, olyan kompetensen politizáltam volna akkoriban, egész egyszerűen csak felemelt a 2010-es rendszer és pillanatok alatt belepottyantott a bizalmatlanok, majd egyre erőteljesebben ellenzékiek körébe. Nem örülök ennek, nem is örültem neki soha – 15 évesen sem akartam, hogy pl. a híradósaimat, a híradót,…
Halihó!!! Május, június, július, augusztus, szeptember, október és november. Rossz is belegondolni. Nem volt elég a nagykorúság, sem az egyetemi készülés poszt-témának; nem ihletett meg a nyócegy, vagy az az öntudatromboló, szánalmas Horthy-szobor, tényleg egész fura. Viszont, ondiádörhend (angolul átlagosan beszélők kedvéért: másrészről) nem szeretném céltalan bizonyítványmagyarázással megtölteni a blogot, szóval lehet írásokra számítani –…
Volt egy érdekes lehetőség a suliban, ami egész meg tudta mozgatni a fantáziámat – magyarul nem egy történelem-szorgalmiról volt szó. Nem, olyannyira nem, hogy még egy pirospontot se lehetett vele gyűjteni – csak egy kérdőív volt az egész. Én azt a nevet adnám neki, hogy Magyar Nemzeti Radnóti Konzultáció; vannak, akik ezt velem hasonlóan ilyen…
Nos, elég sokáig ízlelgettem ezt a lehetőséget. Nem éreztem úgy, hogy rossz lenne az eredeti cikk, de túlontúl egyoldalúra sikerült, egyszerűen se megértő, se önkritikus nem voltam benne. Ez nem maradhatott így. Végül is a Radnóti diákja nem engedheti meg, hogy jogtalanul lebecsüljön egy olyan intézményt, ami úgy is az egyik legszínvonalasabb iskola maradt, hogy gyakorlatilag semmiféle…
Ahhoz, hogy elkezdjem ezt a bejegyzést, a következő, egyszerűnek tűnő kérdést kell feltennem: Miért írom a blogomat? Nem most került ez elő, de csak most érek rá megfontolni. Merthogy ez nem egy tipikus kisujj-feladat, nagyon nem. Szórakoztat, az kétségtelen. Megismertet dolgokkal, fejleszt – de ezek abszolút kevesek lennének. Szerintem a legfontosabb, hogy bár a blogom…
Előző rész: Persona V. Az a helyzet, hogy Feri bácsi nem szeretett tévedni. Ha azonban mégis erre került sor, nagyon rosszul viselte, és ennek a javát az okozó volt kénytelen elszenvedni – jelen esetben Csabai Bence. Az emlékezetes focimeccsen nem is jutott neki sok szerep, de az igazi büntetés később érkezett, mégpedig a legváratlanabb formában.…
Előző rész: Persona IV. Reggel tíz óra volt. A Fradi-pálya öltözőjében Feri bácsi már vagy tizedszer ballagott körbe. Nem csak róla, az egész csapatról csurgott a veríték, pedig a helyiségben alig volt 18-20 fok. A létszám azonban nem volt meg, és ez most mindenkit megrémített. Nos, igaz, a többi srácot nem nagyon zavarta volna Csabai…
oldxavier 